Rögtön egy trükkös kérdéssel kezdenék: meg tudja mondani, az elmúlt 5 évben hány tanácsot adott futóknak, sportolóknak?
Monspart Sarolta: Nem (nevet). Egészen biztosan nem, mert amikor leviszem a kutyát a Városmajorba, és ott látok nagyon aranyos amatőr futókat ezernyi hibával, akkor nem állom meg, hogy tanácsokat adjak nekik. Az is igaz, hogy ha csak az elmúlt 5 évet nézzük, akkor kevesebb futó tanácsot adtam, mert 3 éve foglalkozom aktívan a nyugdíjas korosztállyal, hogy többet gyalogoljanak, úgyhogy inkább életmód és gyalogló tanácsokat adtam mostanában. De ezeket a számokat amúgy sem tudom, nem tudom életemben hány kilométert futottam, hány versenyen jártam vagy éppen hány versenyt nyertem.
A pályafutása nagy részében falakat döntött le: ön volt az első, aki nem skandinávként tájfutó világbajnok lett, ön volt az első magyar nő, aki versenyen lefutott egy maratont. Hogy élte meg ezeket?
M.S.: Feminista sose voltam, de kicsit mindig lázadónak számítottam, szerettem az egyenrangúságot, a nők-férfiak egyforma képviseletét. Konkrét példa, hogy éjjeli tájfutó versenyt nem is rendeztek nőknek, első alkalommal Skandináviában futottam ilyen versenyen, el is törtem a kezem, mert túl gyorsan mentem. De sífutásban se volt csak 20 kilométeres verseny a nőknek, míg a férfiaknak már 50 km-es is volt. Illetve a maratoni történet is igaz. Az 1970-es években pályán hivatalosan 3000 méter volt a leghosszabb női versenyszám, de én 1972-ben a tájfutó vb címem után odaálltam a fiúk közé és lefutottam a 42195 métert. A rendezők ki akartak zárni, meg akartak állítani, de nem volt olyan eset ez, mint 1967-ben Bostonban, ahol Kathrine Switzer-t konkrétan ki akarták rángatni a versenyről a szervezők. Szerettem volna, ha van több nő minden versenyen. Manapság ez már teljesen igaz, birkózhatunk, boxolhatunk, sőt, már síugrás is van nőknek, szinte nincs sportág, ahol nem versenyezhetünk. De! Vezető, magyarországi sportszövetségi elnök, főtitkár, szövetségi kapitány, edző, sokszor a csapatoknál a másodedzők, majdnem mind férfiak, ebben van még mit fejlődni.
Egyébként egy kevéssé ismert történet, de volt még egy izgalmas kihívásom fiatalon. Matematika-fizika szakon végeztem, első komoly feladatként pedig egy évfolyamtársamat kellett helyettesítenem a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán két hónapig. Eleinte nem tudtam mire vállalkozom, akkoriban fapapucsos, rövid szoknyát hordó, masnis hajú lány voltam. A tanszékvezető hamar letiltott ezekről, mert bizony nem mutattak volna jól a körülbelül 100, tőlem alig fiatalabb hapsi előtt a teremben. De ezt a helyzetet is megoldottam, szerintem sikeresen tudtam helyettesíteni abban a két hónapban.
Töltött be fontos pozíciókat a saját sportjában és azon kívül is, de a legtöbbet talán a szabadidősportért tette Magyarországon.
M.S.: Amikor elvesztettem a jobb futólábam, kiestem az erdőből, akkor muszáj volt váltanom. Nem volt még GPS, nem volt még „újratervezés”, felmerült, hogy mit csináljak. Futni nem tudok, de itt van 10 millió ember, akit a futásra lehet ösztönözni. Elsőként a nők felé fordultam, hiszen mi vagyunk az egészséges életmód karmesterei otthon. Fontos volt, hogy mi is mozogjunk, és ez akkor is megy, ha valakinek két bal lába van. Azaz ha nincs sok ügyessége, akkor is tud futni és gyalogolni, hiszen csak egyik lábat kell a másik után tenni.
Az elmúlt 25 évben úgy érzem, egy morzsányit sikerült hozzátennem ahhoz, hogy sok futó van hazánkban, most meg aztán pláne, az otthonlét a futóknak kedvez. Az biztos, hogy 9 hónap múlva sok gyerek lesz, de az is biztos, hogy több futó is, mint eddig (nevet). Viszont a rendszeres sportolók arányában még mindig nem állunk jól, minél idősebb korosztályt nézünk, annál rosszabb az arány. A gyerekeknél szerencsére sokat lendített a mindennapos testnevelés, minden hibájával együt .
Az Egyetemen a hallgatóktól elkezdve a legidősebb korosztályhoz tartozó dolgozóig szinte minden korosztály megtalálható, sport múlttal vagy anélkül. Rengeteg programot dolgozott ki a munkahelyi sportra, de ez a helyzet még attól is eltér, ami eddig volt. Mit lehet tenni, hogy otthon is mozgásban maradjunk?
M.S.: Nagyon sokáig dolgoztam az iskolai sportért, ezt követően a munkahelyi sport volt nálam terítéken, majd az utolsó három évben a nyugdíjas sportért próbálok minél többet tenni. Most viszont itt egy helyzet, ami mindhárom réteget egyaránt érint. Az otthonunk most az éttermünk, a munkahelyünk, itt szórakozunk, itt alszunk, most még sportolni is itt kell sokaknak. Aki eddig nem sportolt, az most hirtelen ne találja ki, hogy lefut egy maratont a kertjében vagy a teraszon, mert az nagy marhaság lenne!
De ha van kert, ha van terasz, akkor finoman lehet mozogni, sőt még a szobában nyitott ablaknál is meg lehet tenni. Futok például 15 percet helyben, az ablak előtt , ami furán nézhet ki, de lehet a szembe szomszéd is kedvet kap a mozgáshoz, és a végén 4-5 ember fog miattam elkezdeni otthon edzeni. Szintén jó megoldás 3 alkalommal egy nap 10-15 perc gimnasztika, amit online is meg lehet találni. Ami sokaknak eszébe se jut, az a tánc, pedig azt is lehet otthon, egy jó szórakozás, ami fárasztó, ráadásul még a kis gyerekek is szeretik, hogy zenére ugrálhatnak. Akik tehetik, azok pedig kimehetnek futni és kerékpározni is, de ott van akár a lépcsőház is, ott is lehet edzeni, én például ott mozogtam, amikor a lábammal kellett újra kezdenem. Ahogy a kondija elkezd valakinek javulni, úgy fejlődik a lelki állapota és lesz egyre hatékonyabb a munkája, az otthon töltött ideje.
A legjobb az lenne, ha azt a mozgást, amit most elkezdünk kényszerből otthon, a későbbiekre is meg tudnánk tartani, ne hagyjuk elveszni a kondit, ha már elkezdtük felépíteni. A renszeres testedzés igazából hiányozni is fog, ha elkezdtük és utána nem folytatjuk. Volt egy kényszerítő, szorongató helyzet, elkezdtük a rendszeres testmozgást, amit folytatva hosszútávon előnyössé válik, hiszen sokkal versenyképesebbek, kreatívabbak, alkalmazkodó képesebbek leszünk. Az „énidő” ilyen jelleggel történő eltöltésénél nem nagyon van hasznosabb.
Nem csak a futás, de a séta is rendkívül hasznos lehet, ha esetleg valakinek a futás okozta terhelés nagyon sok lenne, de valami kinti mozgásra vágyik.
M.S.: Igen, ez is megoldás. Már közel 100 gyalogló klub jött létre országosan nyugdíjasok számára, nekik azt javasoltam, hogy nagyon egyszerűen meg tudják otthon oldani, csak 10 perceket gyalogoljanak naponta háromszor fel-alá a házban, és az is megoldás. Egyébként hadd mondjam el itt, hogy remek közösségek épülnek ki, nem is feltétlenül a mozgás miatt jönnek el sokan, hanem a társaság miatt. Meg tudják beszélni a nyugdíjasok a jó dolgokat maguk körül, jobb hangulatban mennek haza, nem csak esznek otthon egyedül és nézik a televíziót, így pedig az életüket tudják megfelelő minőségben meghosszabbítani.
A rendszeres, közös sportolás ugyanígy igaz a munkahelyi közösségekre is. Ha jó a közösség, akkor sokkal jobb lesz a munka, megosztom az örömet a kollégáimmal, háromszor akkorává nő az öröm, megosztom a bánatomat, sokkal hamarabb elmúlik, mert kiadom magamból. Az együttes sportolás, abban segít, hogy szorosan összetartó, jó közösség alakuljon.
Sokat beszéltünk arról, hogy otthon vagyunk egészségesen, mit csináljunk, de talán a jelenlegi helyzetben arra is ki kell térni, hogy mi történik, ha megbetegszünk. A pályafutásának egy betegség vetett véget, ezt követően mégis rendkívül aktívan dolgozik a sportközösségekért. Mit tanácsol azoknak, akik most átesnek a betegségen, hogyan lehet talpra állni, ön miből merített erőt?
M.S.: Két idézetet mondanék ehhez, amik nekem sokat segítettek. Az elsőt Ernest Hemingway mondta: „A sport megtanít, hogyan lehet győzni és hogyan kell emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.” Nekem sokat segített, hogy a kullancsbetegségem előtt volt egy 19 éves élsportolói múltam, de emelt fővel veszíteni még így is nehéz, még ha csak arról van szó, hogy az ember le akar ülni a villamoson, de egy fiatal előbb ér oda és leül az egyetlen szabad helyre. Én így idősen, és sántán is tanulom ezt (nevet).
A másik idézetet Machiavelli mondta, ez kétféle értelemben is igaz: „Nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni.” Én a rossz lábammal rengeteget estem, ilyenkor mindig rohantak hozzám, hogy segítsenek, de mondtam, hogy nem kell. Egyféleképpen tudok felállni a rossz lábammal, ezt megtanultam és alkalmazom is, ha szükséges. Ez a konkrét értelmezése esetemben. A másik értelmezés, hogy sokszor esünk le a mélybe, nem lehetünk mindig a csúcson az életben. A tanácsom az, hogy soha ne a kifogást keressük, miért nem tanulok, miért nem csinálom meg határidőre a munkámat, miért nem fogok meggyógyulni, hanem azt, hogy hogyan fogom megcsinálni ezeket, mindig a megoldást keressük. A közérzetem nekem mindig jobb lett, mikor így gondolkodtam.
A múlt hét szerdán hivatalosan is bekerült a Nemzet Sportolói közé. Mindezt egy nem olimpiai sportágban elért kimagasló sporteredménnyel sikerült, ezzel egy újabb falat tört alighanem át. Mit gondol, mennyit nyomott a latban a döntésnél a szabadidősportért tett mérhetetlen munka?
M.S.: Az érdekes, hogy amikor ezt a címet létrehozták, akkor a feltételek azt tartalmazták, hogy legyen legalább 60 éves a jelölt, érjen el kiemelkedő sportolói eredményeket és tegyen a magyar sportért. Az utolsó szempont az évek alatt valahogy nem volt már annyira fontos, hiszen voltak olyanok, akik nem is Magyarországon éltek, így nem is tudtak nagyon tenni a magyar sportért. Azt is tudomásul kellett venni, hogy olimpiai sportolók alkották a Nemzet Sportolóit, és ők szavaznak arról, hogy ki kerülhet be az elhunyt helyére. Ők pedig az olimpiai sportágakat vették elsősorban figyelembe, nem nagyon volt esély „kívülről” bekerülni.
Ez engem is régóta bántott, hogy miért érnek többet ezek a sportok, miközben az én sportom is nagyon nehéz, a körülmények is mindig eltérőek, ráadásul nekem a totális skandináv uralmat sikerült megtörni akkor. Talán a változás már 93-ban kezdődött, amikor Fa Nándor létrehozta a Megszállottak Klubját, vitorlázókkal, hegymászókkal, ultrafutókkal és ott volt a tájfutó Monspart Sarolta is. Remélem, hogy ezzel a döntéssel azért kicsit jobban tudatosul mindenkiben, hogy azért mi is érünk valamit, illetve megmutatja, hogy a szabadidősportért is érdemes tenni, hiszen nekem ez biztosan sokat segített.
A futóeseményeken továbbra is találkozhatunk majd önnel a nehéz részeknél, mint lelkes szurkoló?
M.S.: A maratoni útvonalat sajnos módosították, a fő szurkoló helyem, a Nyugati felüljáró kikerült az útvonalból. Már 5 órákat nem tudok ott kint állni, de futó edzésterveket még írok, illetve szeretném elérni, hogy hazánkban legalább 1000 nyugdíjas gyalogló klub legyen az ország 3300 településén.
Borítókép: nlc.hu, Révai Sára
Fotó: nso.hu, Tumbász Hédi